Az előállítás, őrizetbe vétel és a letartóztatás elhatárolása
Ha meg szeretnénk érteni a büntetőeljárás során az arra feljogosított hatóságok aktusait, akkor végig kell fokozatosan lépkednünk az előállítás, őrizetbe vétel, valamint a letartóztatás fogalmaian, feltételein. A legegyszerűbben úgy tudjuk elképzelni az egészet, mint egy lépcsőházat. Maga a lépcsőház az úgynevezett kényszerintézkedések.
Kényszerintézkedések
A kényszerintézkedések olyan, joghátrányt okozó büntetőeljárási cselekmények, amelyek a büntetőeljárás sikerének biztosítása és annak eredményes lefolytatása érdekében a büntetőeljárás alá vont alany olyan alkotmányos alapjogait korlátozzák, mint a tulajdonjog és a magánélet tiszteletben tartásához való jog. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény azonban ezeknek az alkalmazását szigorú törvényi feltételekhez köti. A kényszerintézkedést az érintett kíméletével, a korlátozással nem érintett alapvető jogait tiszteletben tartva kell végrehajtani. A kényszerintézkedés végrehajtása során figyelemmel kell lenni arra, hogy az az érintetten kívüli személyt csak a legszükségesebb mértékben érintsen. Súlyosabb korlátozással járó kényszerintézkedés akkor rendelhető el, ha a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó kényszerintézkedéssel vagy egyéb eljárási cselekménnyel nem érhető el.
Képzeljük el, hogy a kényszerintézkedések fémjelezte lépcsőházban két lépcsősor vezet, egyik jobbra, másik balra, mivel elkülöníthetünk személyi szabadságot- és vagyont érintő kényszerintézkedéseket is.
Vagyont érintő kényszerintézkedések:
- a kutatás
- a motozás
- a lefoglalás
- a zár alá vétel és
- az elektronikus adat ideiglenesen hozzáférhetetlenné tétele
Személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésekbe sorolhatjuk:
- az őrizetet
- a távoltartást
- a bűnügyi felügyeletet
- a letartóztatást és
- az előzetes kényszergyógykezelést.
Előállítás
Az előállítást nem sorolhatjuk fogalmilag ide, hiszen ezt nem a büntetőeljárásról szóló, hanem a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXVI. törvényben van szabályozva. A rendőrség vagy a nyomozásra más feljogosított szerv elfoghatja és az illetékes hatóság elé állíthatja azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek vagy aki rendőri felszólítás alapján nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni.
Előállítással az adott hatóság legfeljebb 8 órán át korlátozhatja a személyi szabadságot, amely indokolt esetben 4 órával meghosszabbítható.
Őrizetbe vétel
Az őrizetbe vételt már a büntetőeljárási törvény szabályozza, a letartóztatás „előszobájának” is tekinthetjük. Ezt a nyomozóhatóság, az ügyészség és a bíróság is elrendelheti, amely legfeljebb 72 óráig tarthat és tartamába az előállítást is bele kell számítani.
A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén a terhelt, vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy őrizetét rendelheti el
- tettenérés esetén, ha a személyazonossága nem állapítható meg,
- ha vele szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése valószínűsíthető, vagy
- ha a tárgyaláson rendzavarást követ el.
A hatóság az őrizetbe vétel elrendeléséről és a fogvatartás helyéről 24 órán belül értesítenie kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót, de ennek hiányában más személy is értesíthető. Ha akár az őrizet tartama alatt, akár a 72 óra leteltével nem rendelték el a terhelt előzetes letartóztatását, szabadon kell bocsátani.
Előzet, előzetes, ma már csak letartóztatás.
Na de mi is a letartóztatás valójában? Mit jelent az ha valaki előzetben vagy fogva van? A letartóztatás régi nevén előzetes letartóztatás. Az egyik legsúlyosabb szabadságot érintő kényszerintézkedés, a terhelt szabadságának ideiglenes bírói elvonása a jogerős ítélet meghozatala előtt.
A büntetőeljárás egyik legalapvetőbb rendelkezése az alapvető jogok védelme, mely szerint a büntetőeljárásban alapvető jogot korlátozni csak az e törvény szerinti eljárásban, az e törvényben meghatározott okból, módon és mértékben lehet, feltéve, hogy az elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó más eljárási cselekmény vagy intézkedés útján nem biztosítható. A fentiek miatt így fontos eljárási garancia, hogy bizonyítékokon alapuló, büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet nélkül ne lehessen bármeddig letartóztatásban tartani valakit.
A Büntetőeljárási Törvény emiatt meghatározza, hogy meddig tarthat a letartóztatás az ügyben hozott bírói ítéletet megelőzően.
A letartóztatás tartama és maximuma
A vádemelés előtt elrendelt letartóztatás:
Az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart.
A letartóztatást a bíróság a letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig alkalmanként 3 hónappal, azt követően alkalmanként 2 hónappal meghosszabbíthatja.
A vádemelés után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott letartóztatás az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.
A letartóztatás legfeljebb
- 1 évig tart, ha a terhelttel szemben 3 évnél nem súlyosabb,
- 2 évig tart, ha a terhelttel szemben 5 évnél nem súlyosabb,
- 3 évig tart, ha a terhelttel szemben 10 évnél nem súlyosabb
- 4 évig tart, ha a terhelttel szemben 10 évnél súlyosabb
- 5 évig tart, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
A letartóztatás lehetséges maximuma tehát annál hosszabb minél súlyosabb az adott bűncselekmény büntetési tétele.
Az előzetes letartóztatás általános feltétele:
A letartóztatás elrendelésének vagy meghosszabbításának akkor van helye:
a) ha a terhelt bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható vagy vele szemben vádat emeltek, és
b) a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez ez szükséges, és az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható.
Az előzetes letartóztatás különös feltétele:
Különös feltételek között megállapíthatunk múltbeli és esetleges jövőbeli eseményeket, amelyek veszélyeztetnék a büntetőeljárás eredményességét, ezért indokolt az előzetes letartóztatás. A letartóztatás az általános feltételek mellett elrendelhető:
- a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében (pl.: szökés, elrejtőzés veszélye)
- a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében (pl.: más személy megfélemlítése vagy bizonyíték megsemmisítése)
- a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében (pl.: a terhelt újabb bűncselekményt kísérelt meg, vagy kísérelne meg)
A védőügyvéd szerepe őrizetbe vétel és letartóztatás során
Amint fentebb kifejtettük, őrizet és letartóztatás során törvényi garanciák szólnak amellett, hogy az alapjogok csak a szükségesség és arányosság elve szerint legyenek korlátozva. Azonban sajnos a gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a hatóságok nem biztosítják ezen büntetőeljárási garanciákat, valamint a törvényben meghatározott határidőket sem tartják megfelelően. A védőügyvéd feladata, hogy kiküszöbölje ezen esetleges jogsértéseket, mivel az ügyvéd a terhelttel együtt minden nyomozati cselekményen jelen lehet és élhet az észrevételezési és indítványtételi jogával is.
A büntetőeljárási törvény rendelkezései szerint a védő köteles a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni. A jó védőügyvéd feltárva a gyanúsított megélhetési és családi körülményeit, elérheti, hogy adott esetben egy esetlegesen enyhébb kényszerintézkedést, mint például házi őrizetet rendeljenek el egy letartóztatás helyett. Az ehhez szükséges okiratokat szükség esetén haladéktalanul be tudjuk szerezni (mint például befogadó nyilatkozat, jövedelem igazolás stb.)